Ismét folytatom a rovatomat az észak-franciaországi eseményekkel. Tudom eléggé sok térképet raktam bele, de nem szeretem, az olyan hadtörténeti leírásokat, amikből hiányoznak a térképek.

Caeni csata Caen

A várost a tervek szerint már a D-napon el kellett volna foglalni, ehelyett az ide koncentrált német védelemből és a terepviszonyból kifolyólag sokáig Rommel kézen maradt. Miközben a britek folyamatosan bombázták, támadások láncolata követte egymást Caen ellen. A perch hadművelet sikertelensége után, az utánpótlási nehézségek (a csatorna feletti vihar) és egy német ellentámadás miatt nem haladt a front. A Chermwood hadművelet során Július 7-9 között a város északi felét szabadították fel. A kemény csata előtt szőnyegbombázást hajtottak végre a német állások ellen a várost sem kímélve, amelynek nagy része így elpusztult.

1944. július 18-án, több offenzíva után a Goodwood hadművelet keretében Montgomery megindította a legnagyobb támadás Caen ellen. A hadművelet, eredetileg előjátéka lett volna egy amerikai támadásnak. Montgomery terve, miszerint az amerikai csapatok dél és kelet felé kitörve bekerítik a Caent védő német páncélosokat, míg a britek a várostól keletre eső, tankoknak kedvezőbb vidéken nyomulnak előre nem valósult meg. Az amerikai offenzíva a rossz időjárás miatt nem indult meg időben. A 21-ig tartó brit támadás során óriási veszteségek árán a város jelentős részét megszerezték.

Az elhúzódott csata miatt változtatni kellett a haditerven. Eredetileg Montgomerynek kellett volna kitörnie Normandiából, de késlekedés miatt ismét Montgomerynek kellett lekötnie a német erőket, amíg az amerikaiak megkezdték a St-Lôból kiinduló támadásukat, hogy kitörjenek Normandiából. Emiatt egyre gyakoribbakká váltak a konfliktusok Eisenhower és Montgomery között, Montgomery látható sikereket akart elérni.

A háború folytatódik

Július 20-én hajtották végre Hitler ellen a legismertebb merényletkísérletet. A korábbi kísérletektől eltérően emögött már egy nagyméretű összeesküvés állt. Sokakat beszerveztek és gondosan előkészítették a hatalomátvételt is. Azonban a véletlenek összjátéka miatt a bomba nem ölte meg a Führert. A merényletet komoly megtorlások követték, amiben több ezer embert végeztek ki. A nyomozás szálai Rommelhez is elvezettek, (aki nem sokkal merénylet előtt sérülései miatt visszavonult a frontról) így a híres tábornoknak is meg kellett halnia.

Kitörés Normandiából Donner, Thunder

Cherbourg elfoglalása után a Normandiából való kitörés volt a következő feladata az amerikai erőknek. A hadműveletek lassan haladtak előre, mert a tartalékaikat felemésztette a Cotentin-félszsziget elfoglalása.

A kitöréshez  St Lô-t kellett elfoglalniuk az amerikaiaknak, mert Caenhez hasonlóan, ez is egy közlekedési csomópont volt. Megszerzése megnyitotta az utat Franciaország tágabb területei felé. Ezért St Lô-t is komolyan megerődítették a németek. Végül július 18-án foglalták el az amerikaiak nagy veszteségek árán, annak ellenére, hogy erős tüzérségi és légi előkészítést hajtottak végre, amely során 2000 bombázó támadott egy 4,5x1 km-es területet, így St-Lô Caen-hez és több más városhoz hasonlóan majdnem teljesen elpusztult.

Mivel a britek lefoglalták, sőt a Goodwood hadművelet végére fel is morzsolták a német erőket, amivel szemben június végére már másfél millió angol, amerikai, kanadai és francia katona állomásozott Franciaországban, így nem kellett komoly ellenállásra számítania az amerikaiaknak.

Július 25-én az a rossz időjárás kedvezőre fordult, az amerikaiak megindíthatták kitörésüket St. Lô-ból, amihez a britek öt nappal később csatlakoztak. A vékony védelmi vonalba mélyen behatoltak. A német hadsereg teljesen demoralizálódott, rengetegen adták meg magukat a szövetségeseknek.

Bretagne-félszige Rennes, Vire

Az amerikaiak július 31-re elérték az Avranches-hegységet, ugyanekkor a kanadaiak Vire folyó keleti oldalán értek el sikereket. (Augusztus 6-án szabadították fel Vire városát.) Az avranches-i áttörés után két hadseregre bontották az amerikai csapatokat. Patton Bretagne-fésziget és a Loire fele nyomult tovább. Brest és Nantes városai voltak a fő célpontjai. Patton, a kockázatokat kedvelő tábornok, nagyon gyorsan halad előre Rennes augusztus 4-én, Brest 6-án, Nantes 10-én foglalta el. Ezzel 750000 német katonát kerítettek be a Bretagne-félszigeten. Patton a félsziget megtisztításával nem törődött, ezt a francia partizánokra hagyta, akik néhány megerősített hely kivételével végre is hajtották a feladatot, helyette a támadást folytatva kelet felé fordult egy a német védelmen tátongó rését kihasználva 3 nap alatt 120 km-t nyomult előre Le Mans irányába. Mindeközben az angolok továbbra is csak lassan nyomultak előre, mert még Caentől délre is jól megerősített német állásokba ütköztek.

Falaise-i zsák Falaise, Argentan

Hitler Kluge javaslatával szembe, miszerint vonuljanak vissza a Siene folyó túloldalára, augusztus 7-én ellentámadást rendelt el Mortain-ből kiindulva az Avranches hegység irányába azzal céllal, hogy kettévágja az amerikai erőket. A Normandiában jelenlévő német páncélos erők majdnem egészét bevetették a támadás során, de a szövetséges légierőnek csupán egy napra volt szüksége, hogy teljesen szétbombázza a támadást. Mindeközben délre Patton folytatta az előrenyomulást, augusztus 8-ára foglalta el Le Mans-t a korábbi székhelyét a német VII. hadsereg vezérkarának. Ezután északra fordulva megkísérelte bekeríteni a német támadóéket. Alençon-t majd 13-án Argentant foglalta el, ezzel 30 km-re megközelítette a tőle észekra levő briteket.

Augusztus 14-én megkezdődött Tractable hadművelet, aminek célja, már nem csak a német támadóék, hanem az  egész német 7. hadsereg bekerítése volt. Északról a kanadaiak délről pedig Patton támadott. A tervek szerint Falaise-nál egyesült volna a két sereg.

A mortain-i ellentámadás során elvonták a német páncélosok nagy részét, így briteknek végül sikerült kitörniük. Augusztus 16-án elérték Falaise-t. 17-én Hitler leváltotta a parancsnokát Klugét, aki folyamatosa a visszavonulást sürgette, Model-ra. Neki sikerült meggyőznie Hitlert, hogy a VII. hadseregnek mihamarabb vissza kell vonulnia. Az Argentan és Falaise közti résen kb. 50 000 német katonának sikerült kijutnia, míg 19-én Chamboisnál összezárult a szövetségesek gyűrűje. 50 000 német katona esett fogságba.  A VII. német hadsereg részben megmenekült, de óriási vesztességeket szenvedet el és felszerelést szinte teljesen hátrahagyták.