...Mi ez a disznóól? A tábla miért nincs rendesen letörölve?! Miért nem vizes a szivacs! Kovács, Te vagy a hetes nem?! Hát pótold fiam! Tudja e valaki miért olyan fontos Palermo és Catania? Senki?! Mindjárt gondoltam. Bezzeg szaladgálni a mapokon, azt tudtok!
Krétákat kérek, mert ma valami egészen újakat fogok mesélni!...

Előzmények

1943 januárjában, a casablancai konferencián döntöttek úgy a szövetséges hatalmak, hogy az eddig elért sikereiket kiterjesztik, és megnyitják a második európai frontot. Ernest King tengernagy, az amerikai haditengerészet főparancsnoka hiába érvelt a francia front mellett, saját politikai vezetői sem támogatták ezt a lehetőséget – végül kompromisszumos döntés született: a brit vezérkar és Churchill erőteljes lobbi tevékenységének köszönhetően egyelőre nem a francia területeket, hanem inkább a tengelyhatalmak legkevésbé védett és legnagyobb szakaszon támadható részét, Olaszországot választották, a kontinentális front megnyitását pedig 1944-re halasztották.

Amerikai politikai szempontból végül is mindegy volt, hogy katonái hol harcolnak, Dél-Európában vagy Normandiában – de az amerikai vezetési törzs hamar észlelte, hogy vannak némi előre nem tervezett hiányosságaik a déli fronton: a Földközi-tenger irányába mutatott eddigi stratégiai érdektelenségük azzal járt, hogy gyakorlatilag semmiféle használható információjuk nem volt a térségről. Hírszerzési szempontból Szicília fehér folt volt az amerikai katonai térképeken, és ezen gyorsan csak egy módon javíthattak: a maffia segítségével...
A hadművelet a Husky fedőnevet kapta.

A Husky hadművelet

1943. július 9-éről 10-ére virradóra megindult a Husky-hadművelet. Sir Harold Alexander főparancsnoksága alatt George Smith Patton 7. hadserege és Bernard Law Montgomery 8. hadserege mintegy 160.000 katonával és 600 tankkal indította meg a támadást: Montgomery Siracusa irányában, Patton pedig tőle nyugatra, Gelánál és Licatánál szállt partra.
 

A parti erődítéseket gyatra állapotban lévő olasz hadosztályok védték, de a szigeten volt még két jól felszerelt, mozgékony német hadosztály is. Először a repülőterek és a fontosabb hidak elfoglalására ejtőernyősöket dobtak le, de ezek az erős szél és a navigációs hibák miatt nagyon szétszóródtak. A partraszállások azonban általában eredményesen zajlottak, s a nap végére sikerült kialakítani a hídfőállásokat. Montgomery megkezdte az előrenyomulást fölfelé a parton, de a németek hamarosan megállították a csapatait az Etna lábánál húzódó hegyvidéki terepen, amely kedvezett a védelemnek. Patton kihasználta azt a helyzetet, hogy a sziget  nyugati felét olasz egységek őrizték, s ezért csapatai egy részét sürgősen a fővárosba, Palermóba küldte.
 

A hadjárat lassan, nagy veszteségekkel, de haladt tovább. Július 22-én elesett Palermo. Patton ezután keletnek fordult Messina felé, és egy sor partraszállást hajtott végre, hogy a tengelycsapatok hátába kerüljön. Augusztus 3-án az olasz csapatok megkezdték a sziget kiürítését, hátvédnek hagyva maguk mögött a németeket. Montgomery a hegyi védelmek felmorzsolása után tovább folytatta a keleti parton az előrenyomulást, és augusztus első hetében elfoglalta Cataniát.

Mire a szövetségesek augusztus 17-én bevonultak Messinába, a németek már mind átkeltek az olasz félszigetre. Messina elfoglalása után egész Szicília a szövetségesek kezébe került.
A veszteségek jelentősek voltak: 2237 amerikai halott és 6544 sebesült, 2721 brit elesett és 10122 sebesült, 562 kanadai halott és 1848 sebesült. A tengelyhatalmak mintegy 29.000 ember veszítettek, és 140.000 olasz katona adta meg magát különösebb harccselekmény nélkül.

...az órának mára vége, de hamarosan tovább haladunk az anyaggal. Kérek mindenkit jól nézze át a ma tanultakat! Főleg Szirtesi!...