Kicsit megkésve de megérkeztem a következő cikkemmel, ami a Browning Automatic Rifle azaz a BAR. Aki játszott a DoD 1.3-al és heavy-s volt az mindig egy BAR-t keresett a földön, mert ott még nem volt kiegyenlített az STG és a BAR (STG ott még sokkal gyengébb volt.). A játékban a BAR-nak egy hibája van az, hogy túl hamar kiürül és kattogó fegyverrel nehéz lelőni a feléd rohanó 3 németet.

Browning Automatic Rifle (BAR):

Űrméret: 7.62 mm
Csőhossz: 501 mm
Teljes hossz: 1194 mm
Tömeg: 8,35 kg (üresen)
Tűzgyorsaság: 550 lövés/min + félautomata üzemmód
Torkolati sebesség: 853,4 m/sec
Tár befogadóképessége: 20 töltényes szekrénytár.
(A csere ideje 2-4 mp, harc közben átlagosan 6-8 mp)

A Browning Automatic Rifle (rövidítve BAR, magyarul Browning önműködő puska) az Amerikai Egyesült Államok hadseregének 7,62 mm-es könnyűgéppuskája volt, amelyet John Moses Browning tervezett 1917-ben, az első világháborús amerikai expedíciós erők részére, a francia gyártmányú Chauchat és Hotchkiss M1909 géppuskák leváltására. A kezdeti M1918A1 változatot elsőként az első világháborúban rendszeresítették az amerikai hadseregben. A BAR nagy elismerést érdemelt ki megbízhatósága miatt, melyet a hálátlan körülmények között tanúsított.

1940-ben rendszeresítették az M1918A2-t. Általában szakaszonként egy volt belőle (pontosabban egyszerű gyalogos egységnél 9 főre jutott 1, tengerészgyalogosoknál 13 főre 3). Ezt tetézi, hogy a lőszer is igen nehéz volt hozzá, és szükséges volt egy plusz emberre, aki annak "kezelésével" foglalkozott. A fegyver beállítható volt félautomata, vagy automata üzemmódra, de az első modellek csak kétféle automata tüzelési móddal rendelkeztek (lassú:300-450 lövés/perc; gyors 500-650 lövés/perc), és nem volt rajtuk félautomata mód. Mindkét verziót széles körben alkalmazták a szövetségesek a második világháborúban. (Később a vezetés nyomására a legtöbbet átalakították, hogy képes legyen a félautomata üzemmódra.)

Gyakran használták kétlábú állvánnyal a csõ elején, amit meneteléskor a súly csökkentése miatt a katonák leszereltek. Tervezésekor a következő módozatot alkották, "tüzelés menetben" elnevezéssel: puskás rajokkal karöltve a BAR-t használó lövész csipőből tüzelve halad előre, ennek elősegítésére egy speciális övet vett fel, amely a visszarúgó fegyver tusát volt hivatott megtartani. A könnyebb hordozhatóság érdekében a závárzat fölé kapott egy fogantyút mely nagyban megkönnyítette a cipekedést. Problémái voltak bőven: állva tüzeléshez túlságosan nehéz volt, és hatalmasat rúgott; fekve pontosabb volt, de emiatt az újratöltés is nehézkesebb lett.

A BAR szekrénytárában 20db lőszer fért el, ami ugyanaz volt mint amit a Garand használt, így lehetőség volt arra, hogy cserélgethessék a lőszereket a katonák egymás között.

A BAR-nak volt egy M1922 variánsa amelyet az amerikai hadsereg lovasságának fejlesztettek ki. Ez egy nehezebb bordázott csövet kapott, egy leszerelhető tüskés végű bipodot, egy tusra felszerelet monopodot, új, sokkal erősebb lőszereket kapott, amely miatt ténylegesen géppuskaként tudták használni.

A fegyvert exportátlták Lengyelországba, Belgiumba, Svédországba. Az 1. világháború óta a 2. világháborún át egészen a kóreai háborúig szolgálta a BAR a katonákat. Végül 1957-ben vonták ki a szolgálatból. Körülbelül 52000 darab BAR-t gyártottak 6 különböző változatban.