A mai rész egy kicsit hosszabra sikeredett, de önmagában egyik fegyver sem volt elegendő ahoz, hogy egy külön cikkben szerepeljen. Így most láthatjátok a krumplinyomót, ami sok embernek okoz kellemetlenséget, amikor az arcába robban. Emellett bemutatom még a németek hordozható kályhacsővét is ami valamiért sokak álma publicon. De a legveszélyesebb a C 96 alias daráló mert ha  ezzel találkozol publicon akkor 10-ből 8x biztos hogy ő nyer rövidtávon.

Mauser C 96:

A fegyver karakterisztikáját a ravasz elötti belső tár, a hosszított fegyvercső, fogantyú, amely fából volt és alakra hasonlított egy seprűnyélre, innen kapta a becenevét (Broomhandle).
A fegyvert meg lehetett hosszabítani egy váltámasszal ami szintén fából készült. A váltámasznak, fegyvercsőnek és a nagysebességű lőszernek köszönhetően
nagy távolságra lehetett lőni vele és a golyók átütő ereje is kimagasló volt.
A Luftwaffe számára készült olyan változat, amelynek nem alsó tára volt, hanem felülről töltödtek be a golyók egy fegyversín segitségével.

Panzerschreck:

Ez volt a neve a Németországban legelterjedtebb 88mm-es újrahasználható anti-tank rakéta kilövőnek, amit a II. világháború alatt használtak. Másik elterjedtebb neve a kályhacső volt.
Amikor a németek a Szovjetunió megtámadása után szembetalálkoztak a T34-es tankokkal és nem állt rendelékezésükre megfelelő tankelhárító fegyver,
akkor a vezetés kiemelkedően fontosnak találta egy ellenük megfelelő fegyver megtervezését. Az afrikai hadjárat során és az északi lend lease egyezménynek köszönhetően sikerült M1A1 Bazooka-kat zsákmányolnia a németeknek,
majd ez alapján kifejleszteni a Panzerschrecket.
Az első modell 164 cm és 9,25 kg volt üresen. A kezelőnek egy védő ponchót és gázmaszkot kellett viselnie a tüzeléskor keletkező visszarúgás és hő miatt.
Ezt a verziót 1943-ban felváltotta egy továbbfejlesztett változat amin már volt egy védőpajzs védelem gyanánt. Ez már 11 kg volt üresen. Ezt követte a következő verzió
ami már fejlesztett rakétával, rövidebb nyakkal készült, ennek ellenére a hatótáv megnövekedett 180 méterre.
Tüzelés után a cső mindkét oldalán füst jött ki, innen kapta a gúnynevét, a kályhacsövet.
 Emiatt a tüzelés után a rakétásoknak azonnal poziciót kellett váltaniuk mert a füst miatt célpontá váltak.
Ezért nem volt szerencsés zárt helyről tüzelni vele, mert mérgező füstel töltödött fel a hely.
Maga a rakéta a 3,3 kg súllyávalképes volt átütni a 200 mm páncélzatot is.

Model 24 Stielhandgranate:

A nyeles gránátot 1915-ben alkották meg. Akkoriban ismeretlen volt ez a technika a legtöbb ország számára, igy ők szinte mindenki a német fejlesztésű gránátokat használta.
A gránát használata a következő módon történt: az alján le kellett tekerni egy kupakot ami védte magát a biztosító madzagot, melynek a végén egy kis porcelán golyócska volt.
Ha ezt a madzagot meghúzták akkor indult be az égés a gránáton belül és 5 másodperce volt a katonának eldobni. A gránátnak 2 fajtája fejlesztése létezett. Volt egy deffenziv ami repeszgránátként működött,
valamint volt egy offenziv, amit a  nagy robbanóereje jellemzett. A gránátot a fanyélnek köszönhetően akár 30-40 méterre is el lehetett dobni, kialakitása egyben minimalizálta annak az esélyét,
hogy eldobás után visszaessen a használóhoz (visszaguruljon egy dombon). Azonban így nagyobb lett és nehezebb volt hordani.
Létezett egy gyakorló változata ami nem tartalmazott robbanóanyagot, volt füstgránát verzió, és volt egy HE (high explosive)verzió, amely még nagyobb robbanóerővel rendelkezett .