A mai sorozatban az egyik legtöbbet használt fegyvert az STG44-et mutatnám be. Sokan szeretik azért mert automata de átállítva messzire is kiválóan lehet vele lőni. Vannak egyes mappok ahol a heavyk jobban tudnak érvényesülni és akkor jaj annak aki találkozik ezzel a fegyverrel.
STG44:
Űrméret: 7,9 × 33 mm ,,Kurz"
Lőszer: 7,92 × 33 mm ,,Kurz"
Tárkapacitás: 30 töltényes szekrénytár
Működési elv: gázelvezetéses,
billenőzáras reteszelésű
Tömeg: 5,22 kg
Fegyver hossza: 940 mm
Csőhossz: 419 mm
Elméleti tűzgyorsaság: 500 lövés/perc
Hatásos lőtávolság: 400 m
Gyártásban: 1943-45
Huzagolás: 4 db jobbos
A német StG 44 volt a legelső gépkarabély, amit készítettek, és segített a mai gépkarabélyok tervezésénél.
A II. világháború elején a Haenel és a Walther fegyvergyárak kaptak megbízást az új 7,92 × 33mm-es köztes gyalogsági lőszert tüzelő kézifegyver
kifejlesztésére. Hitler először elutasította az StG 44-est. A fegyverek a MKb (Maschinen Karabiner – gépkarabély) megnevezést kapták,
1942 tavaszára a Haenel, MKb42(H) tipusjelű karabélyból 10000, a Walther MKb42(W) típusúból kb. 8000 db-t gyártott.
A fegyverek 1942-ben kerültek a keleti frontra, a csapatp- róbákon az MKb42(H) bizonyult jobbnak. Keleti fronton kiválóan szerepelt a fegyver így
a Wehrmacht MP43 (Maschinen Pistolen 43) néven rendszeresítette. Ellenséges vonalak elleni támadásnál a gépkarabély igen jól bevált.
Egyes és sorozatlövésre egyaránt megfelelt. A német gyalogság tűzereje így jelentős fölényben volt a közönséges ismétlőpuskákkal felszerelt
csapatokkal szemben. A tipusjelet Hitler utasítására, a harciasabb StG44-re (Sturmgewehr 44 – rohampuska 44) módosították.
A fegyver nem a hagyományos fegyvergyártási módszerekkel készült, csak a legnagyobb igénybevételnek kitett alkatrészek készültek
nagy szakítószilárdságú acélból, a fegyver gyártásának alapelve az olcsóság volt, így a legtöbb elem ponthegesztéssel és préselt lemez
felhasználásával készült. Az MP44 így olcsó, könnyen gyártható, ugyanakkor megbízható, pontos, és nagy tűzerejű fegyver lett.
A gépkarabély gázelvételes rendszerű. A csőből elvezetett lőporgáz a gázhengerbe kerül, ahol egy gázdugattyút működtet.
A gázdugattyú végzi a zár mozgatását. A zár rögzítését billenő retesz biztosítja. A cső hűtésére a légáramlást elősegítő,
az előágy közelében elhelyezett perforált lemezborítás szolgál. A tűzváltó billentyű és a tűzbiztosító kar a pisztolymarkolat hátsó oldalán található,
a markolaton a tűzváltó állása nincs jelölve, így sötétben vagy a harc hevében könnyen összekeverhető volt.
Az un. „rövid töltényre" tervezték ami a Kar98 töltényének a lerövidített változata volt (7.92x33 mm).
A fegyverhez hozzácsatolható volt egy periszkóp és egy görbe cső, ami megkönnyítette a katonák életét azzal, hogy így kockázat nélkül tudtak sarok mögül tüzelni fedezékben anélkül, hogy ki kellett volna hajolniuk.
Ezen kívül hozzálehetett csatolni még egy infrás célzótávcsövet ami a Vámpir nevet kapta. Ezzel az éjszakai harcot tudták megkönnyíteni a katonák számára, mert lehetővé vált hogy éjszakai is lássák az ellenfelet sötétben.
A fegyver nagyszerűségét nem is bizonyítja jobban más, mint az, hogy a későbbiekben elkészült gépfegyverek mind az STG működési elve alapját használták. A legelterjetteb változat, az AK-47-es pedig majdnem tökéletes mása az STG-nek.
Hozzászólások
Kedvenc
Remek fegyver főleg hogy ennyi változatát le tudták gyártani abban az időben
én is szeretem de a BAR-t jobban csípem de mondjuk ha kombinálnák a stg tárát meg a BAR-t ideális lenne