Mustang tanársegéd Terrorista tanár úr kérésére újabb cikkel áll elő. Terítéken az
MP 40-es, amelyről megoszlik a vélemény a dod scene-ben. Van aki szereti (Fleki), van aki "kényszerből" megy ezzel, mert nem jutott más fegyver neki (dagadt), van aki utálja (a többség). Íme egy kis bemutató a fegyverről.

MP 40:

űrméret:      9 mm Parabellum
csőhossz:     248 mm
teljes hossz:     832 mm kihajtott válltámasszal
tömeg:      3,97 kg (üresen)
tűzgyorsaság:     500 lövés / min
torkolati sebesség:      381 m/s
tár:     32 töltény (szekrénytár)

Jelzések:  "MP38" (gyártási év) a tok zárókupakján. Gyári szám ennek bal oldalán. A "27" gyártókód szerepelhet a tok tetején.
Biztosítás: A zárfogantyút kell hátrahúzása után tüzelési pályába fordítani. Más biztosító vagy tűzváltó nincs, csak sorozatot tud lőni a fegyver.

Az MP 40-es elődjét, az MP 38-as géppisztolyt csak körülményesen és drágán lehetett előállítani. Éppen ezért úgy kellett azt áttervezni, hogy alkalmas legyen tömeges gyártásra. Ennek az áttervezésnek eredményeként született meg az MP 40-es. Így olcsóbb, megbízhatóbb lett és pontosabb lett, mint a Thompson géppisztoly, ezért az amerikai katonák nagyra becsülték, és ahol lehetett gyűjtötték és használták őket. A tervezési fázisokban Hugo Schmeisser nem vett részt (egyedül az utolsó gyártásracionalizáláson), a név („Schmeisser-géppisztoly”) mégis rajta ragadt, saját fejlesztésű fegyvereire pedig nem használják. Főleg utcai és épületharcokra tervezték és a 4 kg súlyával ideálissá vált a közelharcokban is. 1940 és 1944 között 1 milliónál is több példány került ki az üzemekből. Az MP 40-est az ejtőernyösöknek, szakasz és rajparancsnokoknak adták.

Az alacsony visszarúgás és tűzsebesség miatt képes volt 1-es lövésre is, ha az ujjukkal csak rövid ideig húzták meg a ravaszt. A tárban lévő töltényeket 5-6 másodperc alatt lehetett kiüríteni, ezért a hatótáv csak 100 méter lett.(Ezért érdekes ha a játékban a pálya másik feléről 1 golyós fejest oszt egy assaultos.)

Működése hasonló a Kar98K puska zárszerkezetének működéséhez, annyit leszámítva, hogy a tár cserélésén kívül ez teljesen automatikusan működött, tehát a lövés után a következő golyó azonnal érkezik, nem kell "felhúzni".

Elég megbízható fegyver volt, az egyetlen gyenge pontja a 32 töltény befogadására képes tár. 2 oszlopos szimpla töltést alkalmazták a tárnál. Ez azért volt rossz, mert ahogy a töltény felment majd oldarament hogy betöltödjön a csőszájba súrlódott a tárban maradt töltényekkel. Ha ezekhez kis por vagy kosz társult, akkor gyakran előfordult, hogy a fegyver elakadt. Másik probléma az volt, hogy a tárat néha kapaszkodónak alkalmazták lövések közben. Ez üzemzavart tudott okozni a fegyverben azáltal, hogy a tár markolása közben akadályozták a golyó továbbhaladását a tárból a töltőszáj felé. Ezek után a kiképzés során ügyeltek arra, hogy a besorozott katonáknak megtanítsák a helyes fegyverhasználatot.

Több módosított verziója is készült, pl. az MP 40/II-es, melybe két tárat lehetett helyezni, az MP 41-et (más jelöléssel MP 41/I-et) pedig fatusával szerelték. Ezen változatok kevésbé voltak sikeresek, de az alapmodell előfutára lett a háború utáni tömegesen előállított, hatékony gépkarabélyoknak.