.. Ez nem lehet igaz. Az elmúlt percekben keljfeljancsi módjára próbáljuk a saját egyesünket tartani/visszaszerezni, míg az egyetlen zászlónkat Silye tartja valahol a messzi távolban, segélykiáltás helyett már csak halálhörgéseket adva ki magából. Az ellen lassan mindent elõszed a repertoárjából, dobtak spawngránátot, hajigáltak mosdókagylóval, már a lagfegyvert is bevetik, tartják a nyamvadt fcjüket amivel vezetnek. De most elszúrják: egyesével próbálnak rárohanni és elvéreznek szépen. Mire kitisztul a kép az utolsó gránáttól, kiderül a helyzet nem lett jobb, egyedül maradtam. Elõre ! Kifutás a legközelebbi zászlóhoz, hátha valami csoda folytán maradt még valaki életben... de csodák pediglen nincsenek. Másodpercek választanak el tõle hogy egy komplett hadosztályt kapjak a nyakamba, az összes szemét ide fog csõdülni, nem veszthetnek duplát ! Hátul Aramo hangja : "vagyok kúton" de ezzel már elkéstünk, hallani szembõl a tengernyi csizmát, a francba ez nem lehet igaz, kezdõdik elölrõl.. de ebbõl most már elég. Még egy "nem" kipréselõdik az elsõ két ellen elhullta közben, akikbe testvériesen megosztva beleengedem a bar tartalmát. Átmenet nélkül jön a "pörgés", a fülemen folyik ki az adrenalin, kattan az ámokfutás kapcsoló. Nyomás elõre, gránátok spawn elé, vissza a házba hátbalõni a szakítani készülõket, kezdünk felzárkózni, idõ kell nekik! Ugrás ki ablakon, vissza elõre, cikk-cakk, két ugrás között elpihen még kettõ, na gyerünk próbálj meg lelõni te rothadék ! Vissza a házba megint, lassan elszédülök, de itt már semmi dolgom, a többiek felmorzsolták a maradékot. Közben a teres csapat is elõretör, pár másodperc alatt fordítottunk, minden a mienk, már csak az egyesre betonozott, azóta ismét spawnolt ellennel kell végezni. Megyünk elõre mint a tank, ebbõl baj is lehet, pillanatok kérdése és mg-t támasztanak az egyesre riadalmukban. Elöl megy az adok-kapok, hullunk mint a legyek, törni látszik a lendület. Már nincs mit veszteni, ugrás ki az ajtón .. kavalkád az utolsó zászlón. Silye mint több sebbõl vérzõ bárány próbál utat törni a három rávicsorgó farkas között. Taktikázni nincs idõ, célozni pláne nem, húzom a ravaszt, pusztuljon minden ami mozog ! Mire kiürül a bar, egy marad, kétségbeesve tuszkolja a KAR98-ba a tárat. Négy méter a zászló. Õ hamarabb tölt be, az egyetlen esélyem hogy elhibázza. Megjelenik hátul egy fej, jönnek ismét. Ugrás jobbra el, hallom becsapódni a golyót ott ahol az imént még én voltam. A szemét már teljes fegyverzetben tornyosul elõttem, két lába a zászlón, cikk-cakk, sprint, két méter, én üvöltök vagy csak képzelem ? Látni vélem ahogyan vigyorog, emeli a fegyvert, és már meg sem hallom a garand hangját, amivel a hátam mögül Gyvi letessékeli a zászlóról..

Körülbelül hasonló feelingben zajlott le az a tegnap esti meccs, amivel a Clanbase tavaszi Opencupon a hunGries a harmadik helyet szerezte meg magának. Ritka élvezetes war volt, nehéz volt elaludni utána Gratula a résztvevõknek, folytatás a HTGN rájátszásban.